A European Informational Website
learn more
Az információelméletben egy jel a kommunikációs csatorna állapotainak egy sorozata, amelyet üzenetté lehet dekódolni. Egy kommunikációs rendszerben, egy küldő kódol egy üzenetet jelekké, amelyet a kommunikációs csatorna segítségével a vevőnek el lehet juttatni. Például a "Volt egy török, Mehemed" szavakat mondjuk a telefon mikrofonjába. A telefon a hangokat elektromos feszültség jelekké alakítja. A telefon az elektromos jeleket telefonhálózat segítségével a vevő telefonjába továbbítja, ahol az visszaalakul hanggá.
Az információelmélet mind a folyamatos jeleket analóg jelek, mind pedig diszkrét jeleket vagy a kvantált jeleket, ameyleket közösen digitális jeleknek nevezünk. A jelek által hordozott információt, függetlenül attól, hogy azt analóg vagy digitális jelek hordozzák, mérhetjük akár másodperc, akár átvitt szimbólum alapon is.
Az információelmélet szerint az üzenetet egy sztohasztikus folyamat generálja, és az átvitt jel pedig az üzenet statisztikai jellemzőiből származik.
Általánosabb megfogalmazással, ha valamilyen fizikai rendszerből valamilyen hatás indul ki, amely szétterjed, és ezt matematikailag leírható egy függvénnyel vagy egy számsorozattal, akkor jelről beszélhetünk. A jelanalízis a jel egy rá jellemző mennyiséggel való leírása, ami matematikailag az a következőket jelenti: A jelet leíró függvényt vagy számsorozatot leképezzük egy másik függvényre vagy számsorozatra, amely a jel tipikus tulajdonságait különösen jól felismerhetővé teszi, és ez a leképezés bizonyos információvesztéssel járhat. A jelanalízis invertálását, vagyis a kiindulási jel visszanyerését jelszintézisnek nevezzük.
Két fő jeltípust különböztetünk meg: az analóg és digitális jelet. Röviden, a két jeltípus közötti különséget úgy határozhatjuk meg, hogy a digitális jelek a következőkben meghatározott diszkrét és kvantált jellmzőkkel bírnak, míg az analóg jeleknek nincsen ilyen jellemzőjük.
Alapvető különbség a két jeltípus között a folytonos és a diszkrét idő. Matematikai értelemben, a folytonos időtartományban (angol rövidítese CT – continuous time) egy jel a valós számok halmaza, míg a diszkrét időtartományban a jel egész, integer számok halmaza. Ezek az egészek jellemzik a jel természetét.
A diszkrét idejű (angol rövidítéssek DT – discret time) jelek gyakran a CT jelekkel kapcsolatosan is felmerülek. Például, egy érzékelő kimentén az adatok folytonosak, de ezt a folytonos adatfolyamot nem lehet digitálisan rögzíteni, ezért diszkrét jelekkel kell azokat "helyettesíteni" (közelíteni). A számítógépek és más digitális eszközök korlátaik miatt diszkrét időtartományt használnak.
Ha egy jelet számok sorozataként ábrázolunk, akkor nincs lehetőség annak nagy pontosságú ellenőrzésére – a sorozat minden eleme véges számú számjegyből áll. Ennek eredményeként a jel értékeinek egy véges halmazhoz kell tartozniuk; más szavakkal: a jel kvantált.
A jelek frekvencia tartománybeli viselkedésének elemzésére szolgál a jel frekvencia spektrumának elemzése. A technika mind az analóg, mind a diszkrét jelekre alkalmazható.
A jel egy másik, nagyon fontos tulajdonsága (éppen statisztikai jellemzői miatt) az entrópia vagy információ tartalom.
Kategória:Elektronika Kategória:Informatika